Jázmin harmadéves hallgató az ELTE-n, gyógypedagógiát tanul autizmus-spektrumzavar és szomatopedagógia szakirányokon. Immár második féléve Tanulótársa egy Családok Átmeneti Otthonában lakó negyedikes kislánynak, akivel kifejezetten jóban lettek ez idő alatt. 

A Tanulótárs programról Jázminnal, egy tapasztalt önkéntessel beszélgettünk.

Jázmin, az egyik alkalomra készített feladattal

Mit gondolsz, miben tudsz leginkább segíteni a Tanulótársadnak? 

Szerintem nagyon hasznos, hogy egy személyes kapcsolat alakult ki közöttünk. Ugyanis nem csak a tanulásra törekszünk, mert a kislány nagyon motivált, és mindent megcsinál, amit kérnek tőle.

Ami talán a legtöbbet adja neki, az pont az, hogy van valaki, aki csak azért van, hogy vele foglalkozzon, és neki jó legyen.

Egyszer például láttam, hogy a kislány eléggé meg van viselve, és nagyon megérintett, hogy tudott mesélni arról, hogy összeveszett az egyik barátjával. Örültem, hogy ekkora bizalma van felémés kellő megértéssel tudunk egymás felé fordulni. 

Mit érzel, te mit kaptál a programtól? 

Általános fejlődést éltem meg a szociális készségeimmel kapcsolatban, amire nem számítottam.

Elfogadóbb, empatikusabb és összességében jobb gyógypedagógus lettem ettől. Ezen túlmenően én világéletemben felnőttekkel akartam foglalkozni, mert nem éreztem, hogy jól tudnék együtt dolgozni gyerekekkel. Kellemes csalódás volt, hogy nagyon jól kijöttem velük is. A program így megnyitott egy új területet a saját tanulmányaimon belül, amire nem is gondoltam volna. 

Van olyan emlékezetes történet, amit megosztanál velünk? 

Még ősszel történt, amikor személyesen tudtunk találkozni, hogy a Tanulótársam mellett egy osztálytársa is velünk volt a foglalkozáson. Ők szerettek csipkelődni egymással, és a fiú felvetette, hogy szkanderozzanak a lánnyal. Én javasoltam, hogy helyette próbálják a lábszkandert, mert ott nagyobb az esélyegyenlőség, így végül a szőnyegen fekve lábszkanderoztak egymással a gyerekek bemelegítésként. 

Miután áttértünk az online térre, az egyik videóhívásunknál átvette lány 5 év körüli kistestvére az irányítást. Miután hozzá került a telefon, a kisfiú megmutatta, hogy van nála tej és müzli, majd bemutatta, hogy milyen ügyesen tud müzlit csinálni. 

Volt olyan, ami meglepetést okozott számodra a programban? 

Talán egyfajta útravalónak itt hagynám a jövő Tanulótárs önkénteseinek, hogy itt is hozzájuk hasonló emberekkel fognak találkozni, és ez nem egy olyan világ, ami messze esik tőlünk.

Én az elején kissé tartottam attól, hogy nem fogok tudni dolgozni a gyerekkel, esetleges magatartásbeli problémák miatt, erre találkoztam egkislánnyal, glóriával a fején.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük