Erdősi Szabina ötödéves magyar, német és nemzetiségi német nyelv és kultúra tanárszakos hallgató az ELTE-n. A társadalmi felelősségvállalás mindig is része volt az életének, nem is volt kérdés, hogy ezt az egyetemen is folytatni szeretné. Sok különböző programban kipróbálta már magát, kereste azt, amiben leginkább ki tud teljesedni és segíteni tud másoknak. Szeptember óta önkénteskedik a Tanulótárs programban, ahol először egy alsó tagozatos kislánynak segített heti rendszerességgel, februártól pedig egy fiúval tanul hétről hétre közösen.

Szabinát a Tanulótárs programmal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.

Szerinted miért hasznos a Tanulótárs program? 

A Tanulótárs program több szempontból is nagyon hasznos a gyerekeknek. Egyrészt támogatni tudjuk őket a tanulásban, amit sok esetben nehézséget jelent nekik.

Másrészt viszont igyekszünk nem csak e téren segíteni őket, de a mindennapok élményeit, gondjait problémáit is megbeszélhetik velünk, ami gyakran még nagyobb segítség, mint egy hibátlanul megoldott házi feladat. 

Mit gondolsz, miben tudsz leginkább segíteni a Tanulótársadnak? 

A Tanulótársam kicsit zárkózottabb fiú, néha problémái akadnak a kommunikációval, így az elsődleges célom ennek fejlesztése volt. Szerencsére az elmúlt időszakban jó kapcsolat alakult ki köztünk, ezért minden közös tanulás jó hangulatban telik. Az érdeklődési körünkben is vannak átfedések, így hamar megtaláltuk a közös hangot, és mindezek segítségével érezhetően sokat fejlődött már a kommunikációban. 

Az érzelemkártyák segítenek megtanulni beazonosítani, hogyan is érezneknek az emberek, ezáltal fejlesztik a kommunikációs készségeket is

Mit érzel, te mit kaptál a programtól? 

Mindig feltöltődve lépek ki az épületből, Tanulótársként rengeteg energiát ad a gyerekek lelkesedése és a dolgozók kedvessége egyaránt.

Mindig öröm hallani hétről hétre a beszámolókat, vagy látni az arcokon a büszkeséget, amikor egy-egy nehezebb feladatot már egyedül is meg tudnak csinálni. 

Van olyan emlékezetes történet, amit megosztanál velünk? 

Soha nem felejtem el, milyen édes volt szeptemberben az első Tanulótársam, aki a legelső alkalommal amikor találkozunk, hozott nekem a saját csokijából és öleléssel búcsúzott el tőlem. 😊 

Üzennél valamit annak, aki fontolgatja, hogy jelentkezzen Tanulótárs önkéntesnek? 

Bárkinek, aki fontolgatja, hogy önkéntesnek jelentkezzen, csak ajánlani tudom, hogy tegye meg.

Rengeteg örömöt, tapasztalatot lehet meríteni ebből a programból, és az önkéntesek munkája felbecsülhetetlen segítség lehet a gyerekek életében, akik ezt sok-sok szeretettel hálálják meg. 


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük