Idén augusztus másodikától került megrendezésre a Vöröskereszt Budapest Ifjúsági Tagozatának Kortársképző nyári táborainak első felvonása. A korábbiakhoz képest ez évben lehetőségünk nyílt az animátor, illetve az elsősegélynyújtó-előadó és a baleset szimulációs imitátor képzéseink különválasztására. Az első héten így a leendő animátoroké és arcfestőké volt a terep. A helyszínt a korábbi évek táborainak ikonikus színtere, a Budapesti Vöröskereszt nógrádi pihenőháza biztosította, amely az előző évben jelentős renováláson ment keresztül.
A megérkezést követően a táborozók elfoglalták szállásukat, majd a kiadós ebéd végeztével megismerkedtek a házirenddel, illetve a napirend fontos mérföldköveit jelölő szebbnél szebb muzsikákkal is. Ezek a zeneszámok aztán a tábor folyamán ikonikus jellegűvé érettek, ám közülük is kiemelkedett népszerűségével Verka Szerducska örökzöld slágere, amely további bemutatást nem is igényel.
A délután a már szokásosnak nevezhető ismerkedő játékokkal telt, melyek keretében a táborvezetők irányításával áthaladva a festői Nógrád községen ellátogattunk a várromhoz. A káprázatos kilátás csodálása mellett újabb közösségépítő feladatok vártak a táborozókra. Itt került először bemutatásra és elpróbálásra a tábortánc is, amely mindennapos vendégünk lett.
Az este is az ismerkedés jegyében telt: az izgalmas humánbingó során kiderült, hogy kinek volt már festett szőke haja, ki tanult külföldön, illetve, hogy ki nem szereti a sültkrumplit.
A takarodóig hátralévő időt heves unópartik, békésebb Carcassone küzdelmek és más társasjátékok töltötték ki, természetesen a fürdő-fogatmosó táborozók vidám rotációjával. Ez a gyakorlat bevett szokássá vált a tábor egész ideje alatt.
A tábor második napját meghatározta az elemekkel való dacolás. Az éjjeli heves esőzés ellenére a lelkesedés nem hagyott alább. A táborvezetők a tornácon is teljesértékű képzésnek vetették alá résztvevőket. A kezdeti borús időjárás ellenére napközben a hőség egyre csak fokozódott, így az előzetes várakozásokkal ellentétben a tábor mégiscsak elindult a váci strandra. Ez kiváló döntésnek bizonyult, többen is megállapították, hogy „igazi strandidő” kerekedett. A fürdés közben a strand lelkes közönségének bemutatót tartottunk az újraélesztésről Strandoló Hős programunk keretén belül. A hazaérkezés és vacsora után a Nap és a Hold kiválasztotta harcosait, akik egy izgalmas, a végletekig kiélezett kvízjátékban rögtön meg is mérkőzhettek egymással.
A harmadik nap délelőttjén a táborozók bevezetést kaptak az arcfestés rejtelmeibe. Színpompás művek születtek, némelyek jobban, mások kevésbé látványosra sikeredtek. Az intenzív mosakodást követően a délután ismét animátorképzéssel telt, amelynek fő témája a kommunikációs készség fejlesztése volt. Az esti órákban a Hold és a Nap harcosai ismét felöltötték megkülönböztető arcfestésüket és egy ügyességi játék keretében újfent megmérkőztek egymással.
A negyedik nap ismét arcfestéssel kezdődött. Az előző nap tapasztalataira építve már mindenki magabiztosan ragadott ecsetet. Egészen kacifántos és változatos alkotások készültek a méltán „haladónak” nevezett képzés során. Nem is csoda, hogy nem minden táborozó élt a lehetőséggel, hogy megszabaduljon az arcát vagy éppen a kezét borító festéktől. Délután kisebb kirándulást tettünk a szomszédos Berkenye faluba. Az erdők közt fekvő nyugodt kis település mellett terül el a Harkány-tó. Ennek partja kiváló Karamu pályának bizonyult. Így hát előkerült Vörös Szamár és Arany Bika is, hogy feladatukat teljesítve hol az egyik, hol a másik kerüljön a pálya közepén elhelyezett hullahopp karikába, pontot adva egyik vagy másik csapatnak. A játék végeztével rövid szusszanás után – a táborvezetők őszinte csodálkozására – a táborozók lelkesen vetették bele magukat egy számháborúba. A fáradt csapat hazafelé még meglátogatta Berkenye 18. századi katolikus templomát is. Az esti program az aktív nap után csendes pihenés és társasjáték volt, ám a fáradtság hamar úrrá lett mindenkin, így a tábor korán nyugovóra is tért…
…hogy aztán az utolsó teljes napunkon újult erővel vessük bele magunkat a soron következő képzésekbe. Délelőtt a végső felkészítő kurzusokra került sor, hogy délután a leendő animátorok teljesíthessék a zárókihívást. A táborozók négy csoportban alkottak egy-egy ország tematikus állomást Oroszország, USA, Németország, és Olaszország részvételével. Az állomásokon a hét során elsajátított ismereteket felhasználva kellett valamilyen izgalmas játékkal szórakoztatni az odaérkező résztvevőket.
A zárókihívás sikeres teljesítését követően záró eseményként tábortüzet gyújtottunk. A Hold és a Nap harcosai itt közös lengyel tánc után végleg elásták a csatabárdot és éjszakába nyúló énekléssel ünnepelték meg az egész hetes kemény munkát. A lángok elültével lehetőség nyílt csillagnézésre is a tiszta égbolton. A hideg elől azonban egyre többen szállingóztak be a házba, ahol a feldíszített közösségi térben zenés-táncos mulatság fogadta őket. A zene elültével a tábor még egyszer utoljára nyugovóra tért, ki-ki a maga rendkívül nyikorgós ágyába, hogy másnap a kilencórás indulás még az előtte beiktatott takarítással együtt se okozzon gondot senkinek.
Vasárnap délelőtt futott be vonatunk a Nyugati pályaudvarra, ahol a csoport tagjait már várták szüleik. Azonban mielőtt elváltunk volna egymástól, egy harsány „szervusztok” kiáltással adtuk a Terézváros tudtára, hogy a tábor hivatalosan is véget ért.
0 hozzászólás