2020-ban egy új kalandba vágott bele ifjúsági tagozatunk, hiszen a már hagyományosnak számító kortársképző táborunk mellett szerveztünk egy másik egyhetes tábort, amellyel az eggyel fiatalabb korosztályt szólítottuk meg. A Vörös Panda Nyári Táborba olyan budapesti gyerekeket  vártunk, akik már elvégezték az általános iskola 5. osztályát, de még nem kezdték meg a 9. osztályt. A július végi tábornak a Magyar Vöröskereszt Balatonlellei Üdülője adott otthont.

Az első napunkon a megérkezést és kipakolást követően két csapatra oszlottak a fiatalok, így egész héten a “Pofátlanok” és a “Kék Bőröndök” törzsi, rituális kiálltásaitól volt hangos Balatonlelle. Természetesen a csapatzászló készítése sem maradhatott el, mindenki büszkén letette keze nyomát csapatának heraldikai jelrendszerének alapos kidolgozásába. A napot ezek után az ismerkedést jegyében töltöttük, a kezdeti gátlások fokozatosan oldódtak, a mosolyok egyre szélesebbek lettek. Mivel nem tábor a tábor tábortánc nélkül, annak mozdulatait is elsjátították a srácok, és el kell ismerjük, az első botladozások ellenére egész hamar lemosták táboroztatóikat a parkettről. Mindezt megkoronázva pedig esti programként a klasszikus Humánbingóval találgathatták a gyerekek, hogy kiről milyen érdekes infót gyűjthettünk össze.

Az első reggelünket és ezzel együtt a második napunkat egy energikus, reggeli tornával indítottuk, ahol mindenki kellően átmozgathatta a kényelmes ágyakon elmacskásodott végtagjait. 

A délelőttöt egy kihelyezett Hősképző program keretében az elsősegélynyújtásnak szenteltük, a fiatalok megismerkedhettek az újraélesztéssel, a fektetésekkel valamint a törések és vérzések ellátásával.

A délután folyamán előkerültek a naptejek, vízi játékok, hiszen meglátogattuk a jó öreg Magyar Tengert. A csobbanás során a Pandák  megismerkedtek az olykor remek szórakozást biztosító, ugyanakkor a szigorú határt is jelző szivacs nudlikkal.

Az esti program nem más volt, mint a méltán híres Karamu, ahol mindenki kiereszthette a gőzt, és kiélhette sportolási ambícióit. Kiszabadultak a “De már megvolt!” kiáltások is, ami feltételezhető oka volt annak, hogy másnapra egy-két Panda hangereje erőteljesen lecsökkent.

A nagy izgalom után fáradtan hajtották le nyugovóra a fejüket a fiatalok, azonban az éjszaka közepén a tábor vezetői sort kerítettek a táborozó avatásra, amikor is a kis Pandákat igazi Pandavanokká ütötték.

Harmadik napunkon a reggeli torna és az elemózsia elfogyasztása után előkerültek a művéres flakonok, felraktuk rotyogni a kelkáposzta főzelékünket, ugyanis délelőtt a baleset szimuláció rejtelmeibe kaptak betekintést a frissen felavatott Pandavanok. Vágás, vérzés, pápaszem-hematóma, ájulás volt a terítéken szintén forgószínpados lebonyolítású délelőttön.

Délután ismételten a Balaton felé vettük utunkat, este pedig egy Honfoglaló-szerű játékkal múlattuk az időt, amelyben a gyerekeknek az eddig megszerzett tudásukra is kíváncsiak voltunk.

A következő, szombati napunkon sajnos eleredt az eső, de az aznapra szervezett arcfestő programunk házon belül is remek helyszínre talált. A fiatalok az alapok elsajátítása után teljes mintákkal próbálkoztak átváltoztatni, kimázolni egymást. Ennek következtében egy egész állatkert költözött le Balatonlellére egy szuperhős gárdával karöltve.

A délutánra betervezett túrát inkább egy társas maratonnal helyettesítettük, hiszen igencsak lógott az eső lába. Előkerültek klasszikusok, stratégiai játékok, de egy hatalmas Beugró parti is bűnrészes volt abban, hogy gigászi kacajoktól zengett az üdülőház.

Este egy már szintén klasszikusnak mondható Német lekvárnak nevezett nagy, közös játékkal zártuk a napot, ahol végül minden csapat furfangosságának és kitartásának köszönhetően megszerezte a hőn áhított üdítőitalt.

Az ötödik nap reggelén a reggeli torna részeként a táborozók megtanulták az éneklő, mozgó vöröskeresztes játékainkat. Előkerült természetesen a Cinege, Lululáztunk is, de megjelentek a Szuperhőseink is, és még Póni is bevágtatott a színre. Délelőtt a már eddig megtanult tevékenységek közül lehetett választani. Volt, aki tökélyre fejlesztette polipfestő technikáit, de olyanok is akadtak, akik az eddigiek mellett égési sérülést és egyéb új technikákat sminkeltek fel a magukra.

Délután a jó időnek hála ismételten tudtunk csobbanni egy nagyot a Balatonban. Estére a Pandavanok még mélyebb betekintést kaptak a vöröskeresztes lét rejtelmeibe, ugyanis a klasszikus táncainkból és mindenki más kedvenceiből csaptunk egy zenés, táncos mulatságot.

Utolsó napunkra nem maradt más hátra, mint táborunk közös értékelése, egy utolsó búcsúcsobbanás a Balcsiban, és hogy ifjú Pandavanjaink átvegyék a méltán kiérdemelt, lelkes részvételükért járó oklevelüket. 

Mindezek után reméljük, hogy táborozóink szívükben nagy örömmel zötykölődtek haza a vonaton, és szívesen fognak visszagondolni a közösen eltöltött egy hétre!

Kategória: Táborok

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: